11. Rész

Reggel arra ébredtem, hogy....várjunk csak! Mi az, hogy...reggel....ébredtem..?! Akkor az egészet csak..álmodtam! Wow...nos ez egyszerre megnyugtató és felkavaró!
A sátor tetején át beszűrődő reggeli fényt nézve gondolkodtam, hogy..ez most végül is mi..ami Tom-mal köztünk van? De sajnos nem sokra jutottam...Talán meg kéne vele beszélnem? De hát az olyan gáz...oda állni elé: "Figyu! Nos akkor mi most..lényegében járunk?" El tudom képzelni, ahogy jól az arcomba röhög...Jézusom! Mi van velem? Mióta félek attól. hogy Tom kiröhög? Ahj!
Oldalra fordultam, ahol már nem volt senki...gyorsan felültem, ami nem volt túl jó ötlet, mert a hirtelen cselekedettől nagyon lüktetni kezdett a fejem. Lehúztam a sátor cipzárját és kikukucskáltam rajta. Megláttam Tom-ot, aki épp a tüzet próbálta valahogy begyújtani...nagyon aranyos volt, ahogy első guggoló helyzetéből felállt és csípőre tett kézzel bámulta a fákkal telepakolt kupacot, ahol tegnap még elég nagy lánggal égett a tűz.
-Mit nézünk??-guggolt a sátor mellé Conor,-amivel konkrétan halálra rémisztett-miközben egy kissé koszos bagettet rágcsált. Én hitetlenkedve bámultam,mire ő rám nézett és felém tartotta a nem túl gusztusos ételt.-Kérsz?
-Nem, kösz!-ráztam a fejem fintorogva.-Conor! Feltűnt, hogy koszos?-mutattam az ételre.
-Ja,-nézett rá az említett dologra.-Ahha!-harapott bele egy nagyot. Én meg egy nagyon nyeltem, hogy el ne hányjam magam korán reggel. Tom meghallhatta "kis reggeli csevejünket a koszos bagettről",  mert felénk fordult és elmosolyodott.
-Jó reggelt!-a végén már vigyorgott...de min..ennyire?
-Neked is!-másztam ki sátrunkból, kissé ügyetlenül.-Miért eszik koszos bagettet?-mutattam Conor felé, mikor közelebb értem hozzá.
-Ő Conor!-legyintett.-Ne keress benne értelmet!-elnevettem magam.
-Igaz!-vontam vállat.-Mi a vigyor tárgya?-ültem le az egyik farönkre, amit tegnap a tűz köré pakoltak a fiúk, majd a kezembe vettem egy zsömlét-ami tiszta volt!!-, egy paprikát meg felvágottat és reggelizni kezdtem.
-Miért? Talán baj, ha jó kedvem van?-vigyorgott még mindig, felvont szemöldökkel.
-Nem!-rántottam vállat.-Csak érdekel. hogy miért van jó kedved.-kenegettem vajjal a zsömlém...elég alaposan megkentem...na jó csak úgy nem lett volna hiteles a "véletlenül észre vettem, milyen jó kedved van ma..nincs kedved megosztani velem, hátha nekem is jobb lesz?" szerepem...Mondjuk nem szerintem így se volt túlságosan az..na mindegy!
-Hát..hallottam pár dolgot, ami jólesett a lelkemnek!-tette kezeit a szívére, így tudatosan túl játszva szerepét.
 Mi van?! Mit hallott? Senki nincs ébren, így az a valaki akitől olyan jó dolgokat hallott, valószínűleg telefonon kereste..
-Ki hívott ilyen korán?-néztem rá furán, mire ő kiröhögött.
-Ki mondta, hogy hívtak?-nevetett kisfiúsan.
-Hát..akkor nem értem...kitől hallottál és mit?-haraptam, az időközben elkészült szendvicsembe.
-Az legyen az én titkom!-kacsintott. Ezt annyira utálom! Ha valaki nem akar elmondani valamit, akkor ne tegyen úgy, hogy mások észre vegyék, ő valaminek bizony nagyon örül.
Na jó...ha mondjuk Kitty mondta volna ezt, biztosan nem érdekelne ennyire, de Tom titka..az igen is érdekel! Az rám is tartozik...argh!
-Tényleg Tom..ugye este...szóval nem volt..semmi...ugye?-motyogtam zavartan, miközben a szendvicsem bámultam, még véletlenül sem keresve vele a szemkontaktust.
-Mire gondolsz?-vigyorodott el..amit csak a hangjából éreztem, de elképzeltem azt az édes mosolyt is hozzá.
-Hát..tudod! ÚGY... nem volt semmi?-nos..arcom színét valószínűleg egy rák is megirigyelte volna, de ne vesszünk el a részletekben...
-ÚGY? Hogy ÚGY?-direkt csinálta, tudtam! Direkt nem vette a lapot, amivel teljesen kikészített.
Én nem válaszoltam, csak szúrós pillantásokat vettetem felé, de ahogy megláttam arcán azt az édes mosolyt, kénytelen voltam újból másfelé nézni, nehogy megint elvörösödjek.
-Jól van nyugi! ÚGY nem volt semmi!-hálásan mosolyogva ránéztem.-Csak ÍGY! Tudod..-mosolygott titokzatosan...azt hittem, komolyan megütöm!
-Mi újság por népek?-ült le Tom mellé Conor. Álmomban teljesen reálisan álmodtam meg őt. Teljesen!
-Találj ki mást, ezt már hallottuk!-röhögtem fel...majd rájöttem, hogy ezt még csak most először mondta nekünk...valójában! Hupsz!
-Most miért? Most olvastam...ez még vadi új!-vágott sértődött fejet Conor.
-Neem!-próbáltam menteni a menthetőt.-Múltkor is mondtad..tudod!-próbálkoztam tovább.
-Áhh az nem lehet!-vette elő telefonját és valamit nagyon keresni kezdett.
-Most mit csinálsz?-kérdeztem.
-Megkeresem a jegyzeteim között.-Mi van?
-Mit csinálsz?-vágott értetlen fejet Tom.
-Minden vicces, vagy ütős beszólásomat leírom, hogy el ne felejtsem!-mondta totál természetesen. Mi Tom-mal egymásra néztünk és szemkontaktus alapján lezavartuk az előbbi beszélgetésünket újból, miszerint: "Ezt most...miért?"-"Ő Conor! Ne keress benne értelmet!" Én némán, vigyorogva bólintottam, majd feltápászkodtam és vissza másztam a sátrunkba, azzal a céllal, hogy felöltözzek.
-Vissza mész aludni?-vágott hülye fejet Tom.
-Jó éjt!-intett, fel sem nézve Conor a telefonjából.
-Csak átöltözök!-másztam vissza sátrunkba, majd Conor beszólása után vissza néztem, viszont ő még mindig csak a telóját nyomkodta. Tom legyintett egyet lemondóan, mire én elvigyorodtam és behúztam a cipzárt.

*Otthon(vagyis Tom-ék nyaralójában)-*

Épp a hálószobánkban nyomkodtam a tv-t, mikor is Tom bejött a fürdőből azzal az ötlettel, hogy nézzünk dvd-t.
-Jó, de mégis mit?-ültem fel, eddig eltesznyült fekvő helyzetemből.
-Barátság extrákkal!-kacsintott, majd lehajolt a dvd-s szekrényhez és keresgélni kezdett. Nos, ezzel most totálisan beletrafált!
-Jó, szeretem Timberlake-et!-vigyorodtam el, majd vissza feküdtem.
-Én meg Mila-t!-nézett hátra válla fölött. Én csak szem forgatva el mosolyodtam. Erről a barátság extrákkal való témáról nem nem akarok, csak igazából nem tudom mit mondhatnék! Csak ismétlem magam: Ezzel most-szerintem direkt-totál beletrafált.
-Mindjárt jövök!-állta fel hirtelen, mert a film nézés számomra nem teljes pattogatott kuki nélkül!
-Hova mész? Kezdődik!-vágott értetlen fejet Tom.
-Hozok kukit!-ugráltam az ajtóhoz, mire ő aranyosan felnevetett.
Lesiettem a konyhába és megkerestem az említett ételt. Mikor kész lett, tettem rá vegetát, mert Tom és én is imádjuk így enni..
-Zooo!-hallottam meg őrült barátnőm hangját a hátam mögül, majd nem sokkal ezután meg is éreztem őt, ugyan is a hátamra ugrott.
-Hülye vagy?-nevettem fel. Mondjuk tudom, hogy az szóval..
-Aha!-bólintott totál komolyan, mire én megint felnevettem.
-Kérsz kukit?-emeltem felé a tányért.
-Ühhüm!-bólogatott hevesen, majd belemarkolt. Nos ő nem az a fajta, akit ha megkínálnak, vesz egy.kettőt. Nem, az nem ő..
Elindultunk felfelé a lépcsőn, mire neki hirtelen eszébe jutott, hogy általában csak film nézéshez eszünk pattikukit, így megkérdezte mire esett a választásunk.
-A Barátság extrákkal-t nézzük!-álltunk meg a szobánk előtt.
-Na nee!-röhögött fel.-Ez olyan, mintha Daniel Radliffe megnézné a Harry Potter-t!-ezen én is elnevettem magam.
-Tudom-nevettem.-...na mindegy megyek!-tettem kezem a kilincsre.-Jó éjt!-intettem mosolyogva, majd bementem a szobánkba.
-Na végre! Azt hittem, már sosem jössz!-ült fel panaszkodva Tom az ágyon. Én csak mosolyogva megforgattam  szemem, majd befészkeltem magam mellé, és elindítottuk a filmet.
-Mi lenne, ha....-szólalt meg hirtelen Tom.
-Ezt már egyszer hallottuk...-nevettem fel.-Igen, folytasd!-ő is felnevetett, majd feljebb ült és rám nézett.
-Mi lenne, ha....?




Na csokinyuszik, remélem elnyerte-e a tetszéseteket ez a rész!:) Várom a találgatásokat , hogy vajon mit akar mondani Tom? Vajon a barátság mellett döntenek...vagy mégis csak a szerelmet választja? Maradj velem, kövesd az eseményeket és megtudod!;)  
xKellemes húsvéti ünnepeket!x