10. Rész

-Köszi!-nevettem, majd kivettem 2 pillecukit, de akkor megint hallottam a hangokat...valami itt nagyon nincs rendben, érzem...

-Tom ne már! Van itt valami!-mondtam kétségbeesett hangon, a sötét erdőt bámulva.
-Nyugi már!-nevetett fel.-Megvédelek!-húzott magához.-Ne félj, míg engem látsz!-kacsintott vigyorogva.
-Pontosan azért fél! Mert téged lát!-röhögött fel Conor, és vele együtt mindenki más is, még én is elvigyorodtam.
-Nagy poén volt!-grimaszolt Tom.
-Tudom én!-ütögette mellkasát Conor vigyorogva.
-De most komolyan! Senki nem hallja?-néztem körbe reménykedve.
-Jézusom, de! Én is hallottam!-pattant fel Emma.
-Fiúk!-már a hisztiroham szélén álltam. Zavart, hogy mi tényleg féltünk, de a fiúk nem akartak ez ellen semmit tenni.
-Jól van nyugi!-húzott magához Tom. Kicsit megnyugtatott, de azért még mindig paráztam.-Mennyünk aludni, és nyugodjatok meg!-nézett Emma-ra is. Én némán bólintottam, majd felálltunk, leraktuk az eddig hátunkat védő pokrócot, és elindultunk a sátrunk felé. Beléptünk, megcsináltuk a helyet, majd leültünk, és átöltöztünk. Jó persze már látott meztelenül, de az még régebben volt, azóta ő is és én nőttünk, és meglettek a privát dolgaink.
-Fordulj el!-szóltam rá nevetve. Meg tette amit kértem, mire én háttal neki, el kezdtem levenni a pólómat, majd a melltartómat is, mire hirtelen megéreztem közelségét, majd ajkait vállamon, ahova apró puszikat adott.
-Tom!-suttogtam.
-Olyan gyönyörű vagy!-kezdte nyakamat apró puszikkal behinteni. Jó érzés volt..nagyon, de kicsit féltem is.
-Nem vagyok az!-hajtottam le fejem. Sosem voltam megelégedve magammal, pedig sokan mondták, hogy szép, gyönyörű vagyok, meg hogy hogy lehet ilyen tökéletes alakom..nem tudom én sosem éreztem magam szépnek, gyönyörűnek meg pláne.
-Zoé!-mászott elém, én pedig automatikusan magam elé kaptam kezeim, mire ő óvatosan elvette onnan őket, de egy pillanatra sem nézett meg, vagy ilyesmi. Végig csak szemeimbe nézett, ez pedig nagyon jól esett.-Te vagy a leggyönyörűbb, és legcsodálatosabb lány, akit valaha ismertem!-hangja komoly volt, nekem pedig melegség öntötte el a szívemet, nagyon jól esett amit mondott. A pillangók persze megint munkálkodni kezdtek a hasamban.
-Tom..én..-nem tudtam mit mondani, egyszerűen csak nyakába ugrottam volna.
-Szeretlek Zo! Teljesen beléd estem...menthetetlenül!-mosolyodott el, mire nekem is mosolyra húzódott a szám.-Szóval azt szeretném mondani, hogy nem szeretnék tovább a barátod lenni!-bökte ki. Mi?! Miért? Hisz most mondta, hogy...jaa!-Szeretném, ha a barátnőm lennél!-mosolyodott el zavarában.
-Tom...én nem is tudom!-néztem szemibe, amikben láttam a szomorúságot, és nagyon megsajnáltam.-Nem tudom, hogy hogy fogjuk elmondani a többieknek!-mosolyodtam el, mire ő rám nézett és elvigyorodott.-Szeretlek Tom Derick! Mindennél, és mindenkinél jobban!-bújtam hozzá. Tényleg most jöttem rá igazán, hogy mennyire szeretem. Jézusom az normális, hogy összeszorult a gyomrom, a szívem és a torkom is? Rendesen...fáj! Fáj az hogy szeretem.. Még sosem éreztem ilyet! Ez..csodálatos!
-Én is szeretlek! Nagyon!-mondta, majd elhúzódott tőlem és megcsókolt. Csókcsatába kezdtünk, aminek a vége..nos tudjátok..mikor egy férfi és egy nő szereti egymást...na jó gondolom már mindenki eléggé fel van világosítva, szóval eltudjátok képzelni mik történtek itt az elkövetkező órákban...

-Jó reggelt kicsim!-puszilta meg arcom Tom. Úú így szeretnék kelni minden reggel!
-Jó reggelt!-vigyorodtam el, majd átvetettem lábam felette és csípőjére ültem.
-Ohoo! Valaki nagyon beindult!-vigyorodott el tettemen, majd kezeit derekamra, onnan pedig fenekemre csúsztatta,  mire én közelebb hajoltam hozzá és nyakát kezdtem el csókolgatni.
-Szeretlek!-csókoltam meg, majd lassan kimásztunk a sátorból.
-Jó reggelt!-köszöntünk Emma-nak és Daniel-nek.
-Nektek is!-vigyorogtak.-Hogy telt az estétek?-vigyorgott Daniel. Jézusom! Ezek..ezek hallottak minket! De ciki..
-Öhm..háát..-makogtam.-Nagyon jól, köszönjük!-karolt át Tom, büszkén mosolyogva.
-Gondolom!-nevetett Daniel. Hát..ezt még elhallgathatjuk egy darabig..
-Jóó reggelt por népek!-jött ki a sátrából Conor.-Hol a reggelim?-nézett körbe, hasát vakarva, a póló alatt.
-Hát..ott..ott és ott is!-mutogatott össze vissza Daniel. Ugyan is a zsömle Emma és Mitchael sátránál, a felvágott a miénknél, a vaj, meg sajtok és a zöldségek is Daniel és Conor sátránál voltak.
-Akkor, szeretném, ha ott lenne!-mutatott egy tálcára.-Most!-tapsolt.
-Hát akkor láss neki!-rántott vállat Daniel. Conor durrogva, de neki látott, hisz szerintem ő se gondolta komolyan...szerintem.
-Úúúú a kis szerelmes párocska!-vigyorgott ránk Conor, miközben leült és felvágott...3(!!) zsömlét.-Hallom jól telt az este!-vigyorgott.
-Igen, tényleg jól!-mosolygott Tom. Hát ez kész! Már mindenki tudja..és ezzel fognak szívatni minket.
-Michael! Kelj már! Mindjárt 12!-ment be a sátorba Emma, egy papuccsal, mi meg elkezdtünk röhögni.
-Mi van Mitchael? Ver az asszony?-szólt be Conor, belőlünk meg ugyan csak megint kitört a röhögés.
-Huh..jó reggelt!-jött ki a sátorból, szemét dörzsölve, Mitchael, nyomában Emma, aki elment mellette, de Mitchael vissza rántotta és megcsókolta. Rettentő aranyos volt, mindenki egyből 'húúú-z-ni' kezdett.-Még egy ilyen ébresztés, és nem kapsz csókot!-kacsintott Mitchael, mire Emma csak nevetett. Úgy látszik nem csak mi melegedtünk össze Tom-mal.


Helloka pingvinkéim!^^ Nagyooon sajnálom, hogy ennyit kellett várni a részre, de megmondom őszintén, hogy nagyon nem tudtam, hogy hogyan folytassam, de végre sikerült egy nagyon nagyon romantikus részt összehozni!^^ Szóóóóval remélem, hogy tetszik, mert ha nem érkezik komi, akkor bizony nagyon szomcsiika leszek!:( Juj béjbibogyók majdnem el is felejtettem, hogy köszönöm szépen az újabb feliratkozómat ^^ meeeg a 4 (!!!!!!!!!!!) díjamat! OMG még egyszer nagyon szépen köszöööönöm Emesének!<3
Puszikálok mindenkit, várok szívesen újakat a blogocskámra, éééés...ennyi!:D
Sziasztok manócskák! ;)
*Luca*