1. Rész

Hi darling!:) I hope you'll like the first episode!:) 
                                                                         ENJOY!^^


-És a szúnyogirtód meg van?-kérdezte meg vagy ötödjére anya.
-Persze! Nyugi!-nevettem.
-És a pénzedet hova rakod?-idegeskedett.
-A táskámba, mégpedig ide-mutattam egy eldugott belső zsebre-hogy senki ne vegye el.
-Rendben van akkor!-mosolygott.-Jut eszembe!-kiáltott fel egy kicsit. Én meg egy kicsit megijedtem.-A töltődet is rakd el!-szólt.
-Uh köszi anyu!-adtam egy puszit az arcára.
-Nincs mit kicsim!-mosolygott.
Egyszer csak duda szót hallottunk lentről.
-Itt vannak!-vigyorodtam el.
-Menny, de nagy nagyon vigyázz magadra, és persze egymásra is. Jó?-érzékenyült el anya, pedig csak egy egyszerű 2 hetes kirándulásról van szó. De persze én a kislánya vagyok, és félt engem. Mondjuk az nem is csodálom, ennyi állat közt, akik alatt jelen esetben a barátaimat értem.
-Persze anyu!-mosolyogtam, ami részben a törődésének szólt, de nagy részben, hogy most 2 hetet lehetek a barátaimmal, akiket imádok, és szabadok lehetünk. Nincsenek szülők, nincsenek kötelezettségek,szabályok, semmi! Csak mi, és a buli. (Persze csak mértékkel.)
-Gyorsan búcsúzz el apától is!-tolt ki az ajtón.
-Megyek!-szaladtam le a lépcsőn, persze ahogy csak tudtam a nagy hátizsákommal, amivel a hátamon majdnem hanyat estem.
-Szia apa! Mentem!-kiabáltam.
-Nem így gondoltam!- nézett rám dühösen anya.
-Jól van na!-nevettem.
-Szia kicsim! Jó szórakozást, és vigyázzatok magatokra!-ölelt meg.
-Mint mindig!-kacsintottam vigyorogva.-Sziasztok! Igen hiányozni fogtok! Persze! Hogyne szeretnélek titeket!-ilyen, és ehhez hasonló mondatokat kellett elismételnem vagy hússzor, csak hogy elindulhassak végre.
-Sziasztok!-léptem végre ki az ajtón.
-Na végre! Mi tartott ennyi ideig?-lökte el magát az autótól Michael, aki eddig-az arra elhaladó lányok legnagyobb örömére-az autónak dőlve feszített.
-Anyáék.-nevettem.
-Add segítek.-vetette el tőlem a hátizsákomat Tom.
-Kösz!-mosolyogtam, és levettem a táskámat a hátamról, amit ő berakott a kocsi csomagtartójába, a többi közé.
-A Blake testvérpár?-forgattam a fejem.
-Már ott várnak ránk.-nyitotta ki az ajtót Daniel.
-Óóó! Ne már!-dobbantottam a jobb lábammal, mint valami 5 éves.
-Mi bajod van?-röhögött fel Tom.
-Itt hagyott Emma veletek!-toltam fel pilóta szemüvegem a fejemre.-2 és fél órán keresztül kell majd veletek utaznom!-szálltam be a kocsiba nevetve.
-Azután majd 2 hetet kell velünk töltened!-ült be mellém Michael.
-Igaz! De akkor már ott lesz Emma is.-magyaráztam.
-Itt hagyunk!-nézett rám Tom komolyan  az anyós ülésről.
Én csak elfojtott mosollyal az arcomon néztem az ablakon kifelé.
-Ne vigyorogj, akkor is itt hagyunk!-fordult előre.
Én csak vigyorogtam, majd-mivel majdnem megvakultam-visszatoltam a szememre a napszemüveget.
*10 perc múlva*
-Unatkozok!-nyafogtam.
-Én is!-értett egyet velem Michael.
-Mint két 5 éves!-drámázott Tom a sofőrünknek. (Daniel-nek)
-Mi van nagyapó?-röhögtem.
-Milyen nagyapó?-nézett hátra felvont szemöldökkel.
-Úgy viselkedsz, mint a nagyapám.
-Tényleg haver!-bólogatott röhögve Michael.
-Kapjátok be!-röhögött fel aztán ő is.
-Kösz nem!-ráztam a fejem.
-Hülye gyerek!-röhögött fel Daniel is.
*30 perc múlva* (Daniel épp tankol)
-Na tesó most én ülök előre! Elegem van belőle!-mutatott rám röhögve., mert én egész végig idegesítettem, hogy játszunk ezt, játszunk azt. Hát hamar elunom magam...
-Héé!-durcáztam be.
-Na gyere!-ült be mellém Tom.
-Hagyjatok békén!-fordultam el tőlük, de belül persze nem voltam megsértődve, mert ez csak egy poén volt.
Csak néha olyan jó idegesíteni őket, hogy ebből én szerintem hobbit csinálok.
-Most mi bajod van?-kérdezte Tom.
-Semmi!-de nem fordultam vissza.
-Ne hisztizz már!-kezdett el csikizni.
-Ááá ne hagyjál!-nevettem.
-Akkor nem haragszol?-állt meg.
-Nem tudok rátok haragudni!-mosolyogtam rá.
-Tudtam én!-vigyorgott önelégülten.
                        *
-Álmos vagyok!-ásítottam egy nagyot.
-Gyere dőlj ide az ölembe!-nézett rám kedvesen Tom.
-Köszi!-vigyorogtam, majd a fejemet az ölébe hajtottam.
-Így kényelmes?-kérdezte.
-Ahham!-mosolyogtam, majd el is nyomott az álom. De nem aludtam valami sokat, mert körülbelül 20 perc múlva fel is keltem, de addigra meg már Tom aludt. Nagyon cuki volt, ahogy a kezével a hátamnál tartott, hogy le ne essek., miközben ő is bealudt, a fejét oldalra döntve. Inkább visszadőltem, de már nem aludtam, csak pihentem. Vagyis úgy terveztem.
*Kb 1 óra múlva*
Na úgy látszik mégis bealudtam...király.
-Kicsim kelj fel jó?-ébreszgetett...Tom. (!?)
-Kicsim?-dörzsöltem a szemem.
-Nem öhm...kicsi...vagyis..khm!-makogott össze vissza.
-Jó nyugi!....Édesem!-szaladtam ki a kocsiból, mert tudtam hogy mindjárt elkap.
-Sziaa!-ugrott a nyakamba Emma.-Már annyira vártam.
-Én iis!-ugráltunk egymást szorongatva.
-Most aztán véged!-ordította a fülembe Tom, majd felkapott az ölébe és szaladt velem körbe, körbe.
-Hülye ökör!-nevettem folyamatosan.
-Szerelem van a levegőben!-vigyorgott Conor.
-Az az agyadban van!-tett le Tom.
-Nem inkább fordítva. Ott levegő van.-gondolkoztam el nevetve.
-Igen?-dobta le..valaki táskáját, és utánam rohanva felkapott a hátára, majd szaladni kezdett velem.
-Hagyjatok már!-könnyeztem a nevetéstől.
-Ezt még nem fejeztük be!-tett le, majd két ujjával a saját, majd az én szemeim felé mutatott.
-Istenem!-forgattam meg szemeimet.
-Gyere mennyünk be!-intett Emma.
Ez a nyaraló, ahova eljöttünk, egyébként Tom-éké. Nagyon király helyen van, nagy és elég modern, nem mondom! Már kívülről megfogott. A medence, a terasz, a kilátás! Csodálatos 2 hetet fogunk itt eltölteni!
 Itt van néhány kép:
Így néz ki kívülről. Szerintem nincs is mit hozzá fűznöm...

Ez lenne a nappali, ami ugyancsak csodálatos! Ez a barna és krém szín keverése nekem nagyon bejön.

Ez az egyik hálószoba.
















De mikor a konyhához értünk, elállt a lélegzetem. Meseszép volt. De tényleg! Gyönyörű!











-Na milyen?-dobta le a táskáját Tom, ami egy nagy puffanással jelezte, hogy földet ért.
-Elképesztő.-néztem megint körbe.
-Az!-bólogatott egyetértően Emma.
-Mivel mindenki el van ámulva a csoda-nyaralótól, fel teszem én a kérdést. Hány hálószoba van?-kérdezte Daniel.
-Ööö 5...de megoldjuk nem?-tapsolt egyet Tom.
-Ki alszik velem?-vigyorogtam...Emma-ra, mert reméltem, hogy nem kell egyik fiúval sem aludnom.
-Én alszok Conor-ral, hogy egyel kevesebb fiúnak kelljen fiúval aludni.-magyarázott mutogatva Emma.
-Köszi!-sütöttem le a szemeim.-Nos akkor?-néztem a maradt fiúkra.
-Velem!-kiáltott fel Michael.
-Nem velem!-lökte arrébb Daniel.
-A-a, mert velem! Nem buzulok!-karolt át Tom.
-Akkor inkább alszok egyedül!-ráztam a fejem nevetve.
-Nem! Valakivel meg kell osztanod a helyet!-kacsintott Michael.
-Ki lesz az?-nézett rám kíváncsian Tom.
-Ööö..izé..nem, nem tudok választani!-hajtottam le a fejem.
-Tudjuk, hogy jók vagyunk, de hogy ennyire.-röhögött fel Michael.
-Hülye!-nevetettem.
-Jó, akkor húzzunk!-ajánlotta fel Daniel.
*3 perccel később*
-Felírtuk erre a 4 lapra a nevünket. Két ember húz! Világos?-nézett körbe.
-Rendben!-bólintottam.
Tom és Daniel húzott. Kíváncsi voltam, hogy kiket húznak. Mondjuk nekem mindegy, de titkon azért Tom-ot szerettem volna, mert..mert hát na! Mégiscsak ő volt a legeslegjobb barátom...fiú barátom. De félreértés ne essék, imádom a többieket, meg minden, de Tom-mal már aludtam együtt, úgy hogy...persze csak barátként.
Daniel-Daniel.-bökte ki sokkoltan.
Tom-Szóval magadat húztad?-röhögött.
-És te?-kérdeztem izgatottan.
-Téged!-kacsintott vigyorogva.
-Na akkor mindenki megvan, mennyünk!-indultak el a testvérek.
-Várjunk! Akkor én hol alszok?-állt meg Michael.
-Daniel-el!-vonta meg a vállát Tom.
-Nem! Én magamat húztam!-durcázott be Daniel.
-Nem, mert akkor Michael-nek nincs hely!-zárta le a témát Tom.
-Istenem! Jó!-morgott Daniel.
*Mindenki bement a szobájába*
-Örülsz?-vigyorgott Tom.
-Minek kéne?-vontam fel a szemöldököm.
-Hát hogy téged húztalak.
-Nagyon!-nevetettem fel.
Ő csak mosolygott.
-Figyelj! Én azt a kicsimet nem úgy értettem...öö szóval érted?-nézett rám Tom, miközben mind a ketten egymást fürkészve közelebb léptünk a másikhoz.
-Ahha! Értem!-bólogattam.-De ugye nem bánod, ha ezentúl drágámnak, vagy édesemnek, vagy esetleg nyuszikámnak foglak szólítani?-kérdeztem mosolyogva.
-Hülye vagy!-ölelt magához.
-Tudom, hogy ezt szereted bennem!-motyogtam a mellkasának.
-Igen!-nevetett fel aranyosan.
-Szeretlek! Persze csak, mint a barátomat!-löktem meg a mellkasát.
-Én is szeretlek!-puszilta meg az orrom hegyét.
Én csak felkuncogtam tettén, majd visszaléptem kipakolni.
-Srácok jöttök?-nézett be az ajtón Conor.
-Hova?-néztem fel a bőröndömből.
-Ki a medencéhez.-bökött fejével az erkély felé.
-Persze!-pattantam fel, és azzal a lendülettel megfogtam a bikinim és beszaladtam a fürdőbe.
Én:

 Emma:

A fiúk egyszerűen fürdőnadrág, felül pedig semmi.
Mi Emma-val még bent készülődtünk, a fiúk meg már kint ökörködtek a vízben.
-Mi lesz már lányok?-kiáltott Michael.
-Pillanat!-kiáltottam vissza, majd még egyszer végig néztem magamon, és kiindultunk a medencéhez, egy pohár limonádéval, amit útközben vettünk magunkhoz.
-Úúúú csajok! Jól néztek ki!-dicsért meg minket Daniel.
-Köszi!-mosolyogtam, majd bementünk a medencébe mi is.
-Játszunk!-kiáltotta el magát Michael.
-Jóó!-mondtam vigyorogva. Egy játék van, amit vízben mi játszunk (a vízbe nyomkodjuk egymást-on kívül) az amikor az egyik srác a nyakába vesz engem, egy másik Emma-t, és meg kell akadályoznunk, hogy másik lelökjön téged. Most engem Michael, Emma-t, pedig Tom vette a nyakába.
-Most végetek!-kiáltotta Michael, majd rohanni kezdett a vízben (amennyire ott lehet) én meg majdnem leestem.
-Ökör!-kapaszkodtam a hajába.
-Áúúú!-nézett fel mérgesen.
-Akkor nyugodj le!-simogattam meg a fejét.
-Na gyere fürdessük meg őket!-hallottam meg Tom hangját is, a medence másik végéből.
Eközben Conor és Daniel a medence szélén szurkoltak. Conor (természetesen) Emmáék-nak szurkolt, Daniel pedig nekünk. Nagyon vicces volt.
-Na gyerünk! 3; 2; 1! TÁMADÁÁS!-kiáltotta Daniel.
-Gyerünk Tom!-kezdte el lökni Tom-ot Emma.
-Így nem megyünk sokra!-nevetett Tom.
-Gyerünk Michael! Indulj!-kiáltottam.
-Jó-jó! Megyek ahogy tudok!-nevetett ő is.
Nagyon sokat nevettünk.
-Michael!! Segíts már!-szorítottam fejét, és néha-néha meghúztam, na jó téptem a haját.
-Kitéped az összes hajam, vagy Emma-t is megpróbálod valahogy lelökni?-nézett fel rám, ahogy tudott.
Én csak nevettem, majd tényleg Emma lelökésére koncentráltam.
Vagy 20 percen keresztül "küzdöttünk", majd végül feladtuk. Nem tudtuk lelökni egymást, ami részben a gyengeségünket jelentette, de nagy részben inkább a folytonos nevetésünk volt az oka.
-Inkább mennyünk enni valamit, mert már nagyon éhes vagyok.-mondta Michael, és-Tom-mal együtt, nemes egyszerűséggel hátraborítottak minket a medencében.
-Köszi!-kapkodtam a levegőt, meg nem nagyon számítottam rá, hogy így végzem.
A fiúk már bent voltak. Emma-val mi is utánuk mentünk törölközőbe tekerve a vizes testünket.
De mikor beértünk egy nem várt személy fogadott minket....
***
Nos manókák remélem tetszett az első rész, és nem lett túl unalmas.:) Kíváncsi vagyok, hogy tetszett-e annyira, hogy komizzatok!:)
2-3 komi után jön a kövi rész!!