2. Rész

Hola babyyk!:D Először is nagyon szépen köszönöm a három feliratkozónak, nagyon jól esett, hogy már is van feliratkozóm, nem hogy még 3!:) Másodszor pedig a 3 komizónak, főleg az 1.-nek, aki ráébresztett, bizonyos hibákra, amiket megpróbálok kijavítani!:)
És a látogatóim száma pedig már most több mint száz, aminek rettenetesen örülök.*-*
Na de most jöjjön inkább a történet, amihez jó szórakozást, és jó olvasgatást!
Puszi!




Ott állt a konyhában, a fiúk között az egyik csaj a suliból, akit rettentően utálok..mondjuk nem csak én, hanem Emma is.
-Ő mit keres itt?-ment fel bennem a pumpa. Tudjátok az az érzés fogott el, amikor rettentően gyűlölsz valakit, és mikor meglátod, legszívesebben bevernél neki egyet, csak úgy. De ezt most, itt sajnos nem tehettem meg, mert egy "kicsit" szerintem őrültnek néztek volna.
Hosszú szőke haja szög egyenesre kivasalva, szemén műszempilla, a száját pedig valami rohadt erős vörös rúzzsal kente be, amit még 10 m-ről is ki lehet szúrni. Egyszóval undorító, úgy ahogy van!
-Csak erre járt, és benézett.-válaszolt Michael.
Ahha, persze! Benézett mi? Én meg hülye vagyok. Tudom, hogy csakis Tom miatt jött ide, és hogy idegesítsen minket Emma-val.
-De ugye nem marad sokáig?-kérdeztem magamtól...? Ugye? Nem! Basszusz hangosan kérdeztem, ííí ez ciki...ááá dehogy tökre nem izgat ez a kis liba!
-Nem nyugi! Nem akarok zavarni.-mondta gúnyos mosollyal az arcán, amitől még ellenállhatatlanabb vágyat éreztem, hogy leüssem.
-Ahha, na mindegy mi most felmentünk!-ragadta meg a karom Emma.
-Mi a..? Mit csinálsz??-akadtam ki, -mikor más halló távolságon kívül voltunk- hisz ott kellett volna maradnunk, megfigyelni őt, nehogy valami baj történjen.
-Nem bírtam ott maradni! Nem láttad hogy nyomult Michael-re?-akadta ki, és kis híján elordította magát.
-Ne ordíts már! Meg hall minket!-fogtam be a száját, röhögve.-Csak nem féltékeny valaki?-húztam fel vigyorogva a szemöldököm, kezeimet pedig lassan elszakítottam szájától.
-MI?-nevetett fel gúnyosan.-Én? Rájuk? Dehogy!-legyintett, de csak úgy sugárzott róla, a féltékenység.
-Ahha!-vigyorogtam tovább.-Mióta?-tettem fel a kérdést, ami legelőször felmerült bennem.
-Mi mióta?-vágott értetlen fejet.
-Mióta tetszik? Vagy inkább vagy belé szerelmes.-kérdezgettem tovább, mind addig, míg be nem vallotta az igazat, hogy:-Igen, totál belezúgtam Michael-be, már lassan egy hónapja, hogy máshogy nézek rá, mint egy barátra.-hajtotta le a fejét.
-HA!-hallottunk meg egy sikító hangot a folyosóról, pontosabban az ajtó mögül. Egy bosszantó, és hátborzongató hangot.
-Kitty?-pattantam az ajtó elé, ahonnan a hang jött.
-Hát ugyan ki lennék?-vigyorgott gonoszul., miközben benyitott a szobába.
-Mennyit hallottál?-jött mellém Emma is.
-Pont eleget!-és még mindig ott volt az arcán az a levakarhatatlan, gonosz és undorító vigyor.-Most mindenki megtudja a kis titkod!-fordult meg.
-Nem értem miről beszélsz!-szólt utána Emma, amire neki annyi volt a válasza, hogy felmutatta telefonját, amiből egyből rájöttünk, mit tervez. De ezt persze nem hagyhattuk annyiba!
-Állj meg! Azonnal!-szóltam rá dühösen.
-Mert különben?-állt meg és egy magabiztos mozdulattal megfordult, hogy szembe kerüljön velünk.
-Kérlek! Ne mutasd meg senkinek!-kezdte Emma a könyörgést, mert ebben az esetben nem nagyon talált más módszert.
-Nem, nem kell könyörögni ennek a kis kígyónak Emma! Had tegye azt amit akar!-mondtam végig Kitty sötét szemibe nézve.
-Mi? Nem tudhatja meg Michael!-akadt ki, és szinte már majdnem sírt.
-Mit nem tudhat meg Michael?-hallottunk meg egy hangot, amit más esetben szívesen hallgatok, most viszont semmi keresni valója nem lett volna itt.-Hmm?? Lányok! Mondjátok már! Mit nem szabad tudnom?-ismételte meg magát Michael.
-Ööö..izéé...semmit! Semmit!-legyintettem, de elég rosszul hazudok, és túl régóta ismer, szóval semmire nem mentem vele.
-Hogy a te drágalátós Emma-d..-kezdett bele Kitty, de nem hagyhattam, hogy befejezze, ezért lépnem kellett.
-Rosszul van!-vágtam közbe.
-Mi van?-néztek rám értetlen fejet vágva Kitty és Emma. Hát kösz Emma legalább te befoghatnád!
-Öhm...igaz Emma? Rosszul lettél az előbb!-böktem meg értetlen barátnőm vállát.
-Ja igen! Kicsit még mindig émelygek!-rázódott bele színjátékába végre.
-De most már jól vagy?-kérdezte aggódóan Michael, és megfogta a kezeit Emma-nak.
-Persze! Most már teljesen!-vigyorgott.
-De ezt nekem miért nem szabadott megtudnom?-kérdezte felém és Kitty felé fordulva.
-Öhm..mert tudtuk, hogy nagyon aggódtál volna!-válaszolta-nagy meglepetésünkre-Kitty.
-Igen!-helyeseltem.
-Ti eltitkoltok valamit előlem lányok, csak azt nem tudom mit!-nézett rosszat sejtően ránk Michael.
Mi csak vigyorogtunk, majd ő, Emma-t elkísérve elment.
-Ez meg mi volt?-kérdeztem értetlenül Kitty-re meredve.
-Mi?-rántotta meg a vállát, és elindult lefelé.
Talán még sem olyan rossz, mit amilyennek tűnik? Nem...szerintem tervez valamit! Csak tudnám mit...
**

Na ennyi tellett tőlem! Remélem nem okoztam csalódást, vagy ilyesmi, szerintem egy egész jó kis részre sikeredett. Ha nektek is bejön, akkor KOMI, FELIRATKOZÁS, STB.!!!
Hajrááá manóók!;)
 *2-3 komi után jön a kövi rész!!**

Luca Xx