9. Rész/1.rész

Nos akkor megyünk túrázni! Na ez lesz még egy húzós menet...

-Tom! Mit vigyek magammal?-ültem tanácstalanul a földön, segítségért pillantva rá.
-Zo! Drága!-guggolt le elém, majd megfogta kezeimet.-Egy egy éjszakás túra lesz...hidd el, az állatoknak tök mindegy, hogy miben leszel.-mondta szép lassan, mint anyuka a hülye gyerekének.
-De..akkor is...- nyafogtam tovább.
-Zo, mindegy, mindenben gyönyörű vagy!-állt fel, eddigi guggoló helyzetéből.
-Ne nyalizz, ezzel nem mész sokra!-kacsintottam.
-Ne máár! Akkor mit tegyek, hogy elinduljunk végre?-vágott kétségbe esett fejet.
-Segíts!-válaszoltam. Elhiszem, hogy a fiúknak mindegy miben mutatkoznak, akár az erdőben, de egy nőnek, nem!
-Legyen az a zöld póló!-mutatott egy ruha darabra.
-Az egy sárga blúz!-javítottam ki. Komolyan, szín vak? És hogy nem lehet megkülönböztetni egy blúzt, egy pólótól?!
-Nekem tök mindegy, az szép, na gyere!-húzott fel.
-Nem fogok felvenni egy szép blúzt az erdő közepére.
-Há' te akartál divatos lenni!-vágott értetlen fejet.
-Hmmm..-fogattam meg a szemem.

*Fél órával később*

-Kész vagyok!-álltam fel büszkén. Fél óra pakolás után, készen álltam a túrára!
-El se hiszem! Komolyan!-ült fel az ágyon Tom, aki eddig kidőlve fogta a fejét az ágyon. Ennyit nyavalyogni, komolyan rosszabb, mint egy kis lány!!
-Olyan ünneprontó vagy!-nyújtottam ki rá a nyelvem, majd felálltam, megfogtam a táskám, és elindultam.
-Hagyd, viszem!-kapta ki a kezemből, majd szó szerint rohanni kezdett lefelé. Majdnem leesett a lépcsőn, de nem érdekelte, örült, hogy végre elindulhatunk. Látom Emma-ék is most jöttek ki a szobából..Mitchael-el?! Nagyon össze melegedtek, de én drukkolok nekik, szerintem nagyon összepasszolnak.
Mithcael pufogva vitte le a táskákat, Emma meg vigyorogva jött mögötte, majd mikor mellém ért, lepacsiztunk, persze csak diszkréten.
-Mindenki kész?-kérdezte Tom, mikor már len álltunk az ajtóban. Minden fiúnál volt egy kis táska, nálunk meg nagy hátizsákok. David már elment, pedig én örültem volna, ha velünk jön, jó fej.
-Igen is kapitány!-kiáltott el magát Conor, belőlünk meg kitört a röhögés.
-Komolyan, Conor!-szólt rá, még-még nevetve Tom.
-Igen is!-szalutált. Hát ez tényleg egy állat, Emma jól mondja.:D
-Mehetünk!-válaszoltam én, inkább normálisan, mert arra, hogy Conor egy normális szót is szóljon, örökké valóságig kellene várni.
-Okés, akkor induljunk!-nyitotta ki az ajtót, majd mindenki szép sorban kilépett rajta és elindultunk az erdő felé, ugyan is kempingezni megyünk. Már meg is beszéltük, hogy ki kivel alszik. Mi mondtuk Emma-val, hogy egy sátorban alszunk, ha már a szobánk nem lehet közös, de meg magyarázták, hogy ha megtámadnak minket, akár állatok, akár emberek, kell egy férfi, aki megvéd minket...Férfi mi? Szóval a felállás így a kövi volt:
Mitchael-Emma
Tom-Én
Conor-Daniel (szegény Daniel, mindig fiúval alszik:D)
Viszonylag csendben telt az út, csak néha szólalt meg Conor, hogy fáradt, éhes, szomjas, fáj a lába, vagy éppenséggel egy poénnal szórakoztatott minket. Szóval nagyon "izgalmas" volt az út. Egész hamar találtunk egy tökéletes helyet, a sátorok felállításához. Szerintem sokatoknak volt már hasonló érzése, hogy megtudnál valamit csinálni, de sokkal jobban szeretnél biztosra menni, így inkább rásózod egy másik személyre, aki általában egy fiú/férfi, mert hogy..nah tudjátok hogy van ez, hogy egy fiú egyből meglátja, hogy ha valamit rosszul csinálsz, és sopánkodva oda megy, kikapja a kezedből, és azt mondja: "Add ide, majd én megcsinálom, hihetetlen, hogy ezt nem érted!"-te pedig hagyod, mivel hiába lehetne ez sértés számodra, nem szeretnél dolgozni, úgy hogy szépen hátradőlsz és nézed ahogy dolgozik helyetted...na most sem volt ez másképp, így Tom szépen felállította helyettem is a sátrat.
-Kész!-állt meg a sátrunk mellett büszkén, és nem is tartott sokáig...kb 20 perc.
-Éppen ideje!-álltam fel.
-Mi van?-kérdezte ledöbbenve.-20 perce szenvedek egyedül, erre csak egy "Éppen idejét" kapok?-tátotta el a száját.
-Jól van, ügyes vagy!-adtam neki egy pacsit. Tudom, többet várt, de én direkt szívom a vérét.
-Ezt megjegyeztem!-vágott sértődött fejet. Annyira aranyos, gyerekes és vicces ilyenkor, hogy nem bírom ki nevetés nélkül.
-Komolyan, mint egy öt éves!-forgattam a szemem.
-Héé!-rántott magához.-Miért csinálod ezt velem?-suttogta közel az arcomhoz. A hasamba pedig valami észveszejtő tombolás vette kezdetét. Hülye pillangók!!
-Csak mert annyira, de annyira szeretlek!-néztem szemeibe, gonoszul mosolyogva.
-Mondhatnám, hogy utállak, vagy hogy ilyenkor megharagszok rád!-rántott be a sátorba. Ő szépen hanyatt esett, én meg rá. Egymást bámultuk, mikor hirtelen folytatta.-De akkor hazudnék!-majd megcsókolt. Őszintén megmondom, soha nem fogom megszokni a csókjaink érzését. Komolyan, mindig annyira más...egyszer vad, máskor gyengéd, de néha olyan, mint például most, játékos, de mégis csupa érzelem.
-Szeretlek Zo!-vigyorgott csókunk végén. Szerintetek ilyenkor mindenki azt érzi, hogy ő a legszerencsésebb lány a földkerekségen? Csak mert én most tökre ezt érzem. Boldog vagyok, így hogy tudom, szeret és én is szeretem őt.
-Én is téged! Elmondhatatlanul!-suttogtam ajkaira. Mivel még mindig rajta feküdtem, éreztem szívverését, ami a "sátorba zuhanásunk" óta, elég gyorsan ver, ami nagyon cuki, és szerintem ez kölcsönös..
Ő e szavak hallatán újból megcsókolt.
-Reméltem is!-kacsintott, majd gyengéden letolt magáról, maga mellé, és mellkasára húzott.
-Most minden olyan tökéletes!-mosolyogtam..tényleg így éreztem! Tökéletes pillanat.
-Igen, az!-cirógatott.
-De sajnos pakolnunk kell, meg fát gyűjteni, mert mindjárt besötétedik!-ültem fel. Szívesen maradtam volna, mert nagyon jó érzés volt, de sok dolgunk van.
-Jól van!-ült fel szomorúan.-Mennyünk!-kezdett ki mászni a sátorból, de én vissza rántottam a pólójánál fogva, majd megcsókoltam.
-De azért később folytatjuk!-kacsintottam vigyorogva, amin Tom is elvigyorodott, majd tényleg kimásztunk a sátorból.
-Megyek fát gyűjteni!-szóltam a többieknek, közeljövőbeli hollétemről.
-Megyek, segítek!-szaladt oda Emma, a sok faág, meg gyökerek között botladozva.
-Köszi!-mosolyogtam rá.-Na gyerünk avass be!-kacsintottam rá, mikor már tök messze voltunk, a srácoktól.
-Mibe?-nevette el magát.
-Mibe, mibe? Hát a Mitchael-el való kapcsolatodba vigyorogtam.
-Hááát...izéé...megcsókolt, meg minden és tök ari..és aww!-áradozott vigyorogva, és ha jól láttam teljesen bele is pirult.
-Mi?! Megcsókolt? Mikor?-csodálkoztam el.
-Hát tegnap este!-vigyorgott.
-Uram isten, az annyira jóó!-lelkendeztem. Tudtam, hogy van valami, aminek nagyon örülök!!
-Ugye?-kezdtünk el ugrándozni egymás kezét fogva, meg magas hangon sikítozva, persze csak minimal hangon.
Egyszer csak valami hangot hallottam, mintha valaki lépkedne a fák között...áhh, biztos csak egy állat, vagy valami!
Miután befejeztük a hatalmas üdvrivalgást, elindultunk tovább, és tényleg gyűjtögetni kezdtük azokat a száraz ágakat...

To be continued...

Na kis cupcake-ek, megjött a 9. rész, 1. része!:D Húú, remélem tetszetős lesz, mert ugye sokat kellett rá várni, de ne aggódjatok!! Még nincs vége, hanem -mint láthatjátok-folytatjuk.. vagyis én...:D mindegy..a lényeg, hogy komizni, meg ilyesmi, hogy tudjam, hogy nem haragszotok a sok várakozásért..:/
Szóval, komi, feliratkozás, meg minden ami kell!:) Imádlak titeket, ezt ne feledjétek, de most ha jön a suli, lehet kevesebbet tudok csak lenni, de majd még kitalálom, hogy mikor lesznek majd a részek!:)
Btw: Ki hányadikos lesz? Komiba írjátok, a vélemény mellett! ;)

Puszi minden kedves olvasómnak,
XxLuca