9. Rész/ 2. rész "Te nyertél!"

Miután befejeztük a hatalmas üdvrivalgást, elindultunk tovább, és tényleg gyűjtögetni kezdtük azokat a száraz ágakat...

-Na és....te és Tom?-hajolt le egy újabb ágért. Igazából nem tudtam hirtelen mit mondani. Először kapásból letagadtam volna, hogy lenne bármi is, de ő akkor is a legjobb barinőm (^-^) és nem akartam neki hazudni, vagy ilyesmi, szóval kerek perec mindent elmondtam, az első csókunktól, a sátras dologig. 

-Neee!-vágott OMG fejet, vagy hogy szokták azt mondani.

-Tudom!-temettem kezeimbe arcom. 

-Mi az? Csak nem megbántad?-vágott WTF fejet...na jó most már elég lesz a különféle "szleng arc tartásokból"...

-Nem! Dehogy..csak...nem is tudom igazából csak...most jöttem rá igazából, hogy szeretem, de ez annyira furcsa. Mert néha mikor elengedem magam, és átadom magam az érzéseimnek, olyankor mindig úgy tekintek rá, mint...fiúra, vagyis mint férfira! Na érted hogy értem!-mosolyodtam el zavaromba.-Aztán meg mindig rájövök, hogy az egyik legjobb barátom, és mit csinálok épp vele, és ez megrémiszt!-magyaráztam.-Mindegy! Szerintem van elég fánk!-mondtam a kezeimen pihenő faágak tornyosodó kupacára pillantva.

-Nem! Ezt meg kell beszélnünk!-mondta halálosan komolyan. Ilyenkor komolyan rám hozza a frászt. Azt sugallja ezzel a tekintettel, hogy ha nem maradunk és beszéljük meg, akkor megöl, vagy valami hasonló. 

-Jól van!-hajtottam le a fejem.

-Mióta?-tette fel ezt az egy szavas kérdést. Na és nekem ebből rá kell jönnöm, hogy mire gondol. Lehet az hogy mióta tart a szüleim kapcsolata, vagy hogy mióta tudom, hogy a föld kering a nap körül, nem pedig fordítva, de sajnos én egyből tudtam mire gondol.

-Nem tudom.-ráztam meg a fejem. Valóban nem tudtam, és ez nem csak valami apró füllentés volt, hogy kikerüljük ezt az elég fontos dolgot, mi szerint "Szerelmes vagyok az egyik legjobb barátomba".

-Dehogynem!-indultunk el vissza felé, mert kezdett sötétedni, és tudni kell Emma-ról...na jó meg egy 

KICSIT rólam is hogy nem szeretünk egyedül sétálgatni az erdőbe, pláne mikor sötét.-Mióta nézel rá másképp...vagy legalábbis mikor vetted ezt észre?-fogalmazta meg ezt a bennem is elég régóta "bolyongó" kérdést.

-Azt hiszem, mindig is voltak olyan pillanatok, vagy inkább kósza gondolatok, amikor Úgy gondoltam rá, de sosem vallottam be még magamnak se.-öntöttem ki a szívem...azt hiszem!

-Kíváncsi vagy a véleményemre?-nézett rám barna szemeivel, amivel lelkemig hatolt., és megijesztett.

-Öhm..igen?-nevettem el magam.

-Ez az egész Twilight-os színjáték, rohadt cuki, de azért be vallhatnátok egymásnak mit éreztek...igazából.-fejezte be komolyan.

-Milyen Twilight színjáték?-néztem rá furán.-Mindegy, már amúgy is mondtam neki, hogy szeretem, és ő is nekem...de ott volt az a Samantha, vagy kicsoda.-gondolkoztam el.

-Ja a kamu név, ami alatt téged értett!-bólogatott vigyorogva, de mikor rájött hogy hangosan gondolkozott, egyből félő arccal rám nézett és fel tett egy kérdést, amire ő is pontosan tudta a választ.

-Hangos volt?-húzta el a száját.

-Ühhüm!-bólogattam lassan.-Milyen kamu név?-tértem aztán vissza az előbbi véletlenül kibökött kis titkához.

-Semmi!-legyintett hülye fejet vágva. 

-Emma!-állítottam meg.-Kérlek! Légy őszinte velem!-néztem a szemébe.

-Hát Samantha-t mi találtuk ki...pontosabban Mitchael meg én.-hajtotta le a fejét. Na jó ezt nem értem! Miért találták ki? És különben is hogy jött a képbe Mitchael és Emma? 

-Mi?-indultunk tovább.-De..mégis miért?-vágtam értetlen fejet.
-Mert...Tom nem akarta bevallani neked, hogy beléd zúgott, és ha véletlenül beszélne róla...vagyis rólad, akkor ne a te nevedet mondja, vagy azt h tudjuk ki...hanem valami...mást...-mondta halkabban., szerintem elszégyellte magát. Mondjuk nem is koncentráltam erre, inkább két szó keringett bennem: "Belém zúgott"
-Szóval Tom belém zúgott?-csodálkoztam el...tudtam, hogy szeret,de azt hittem ez nem olyan komoly, hisz sose tett semmi olyat, amiből rájönnék, vagy valami...de ez olyan cuki! Még sose volt senki "Belém zúgva" jó persze voltak már kapcsolataim, meg ilyen rövidebb kis "kavarások" de érzem, hogy ez más.
-Igen!-vigyorodott el barátnőm.
-Nem! Biztos nem!-nem akartam elhinni, hisz ő a legjobb fiú barátom, és most ez nagyon fura...meg hát tényleg nem volt még egy fiú sem állítások szerint belém zúgva, szóval nem tudom, hogy elhihetem-e.
-Ne hidd el, de én tudom, és mivel legjobb fiú barátod, neked is látnod kéne az apró jeleket!-már majdnem a sátoroknál voltunk, mikor megint hallottam egy-két fura hangot, de nem törődtem vele, hisz egy erdőben vagyunk, ahol élnek állatok.
-Milyen apró jeleket?-nevettem el magam.-Például, hogy megengedte, hogy a lábamat az ölébe rakjam, szerintem Daniel is ugyan úgy megengedte volna.-magyaráztam.
-Menthetetlen vagy!-mosolyodott el.
Oda értünk a "táborba" és ledobtuk a karjainkba tartott rengeteg ágat.
-Éppen ideje!-szólalt meg Tom a hátam mögül. Annyira tudtam! Ezt nem hagyhatta ki...
-Nem bírtad megállni, igaz?-fordultam meg szememet forgatva és vigyorogva, mert amint megláttam, azt az önelégült képét nem bírtam mosoly nélkül.
Ő csak kacsintott egyet vigyorogva, amin én elnevettem magam.-Gyerekes vagy!-ráztam a fejem, nevetve.
-Tudom, hogy ezt szereted bennem!-kacsintott még mindig vigyorogva. Most mindent amit valaha mondtam neki elfogja ismételni, vagy mi?!
-Mi van a nagymenőnek nincsenek saját szövegei?-tettem keresztbe kezeim, mellkasom előtt, gonoszul mosolyogva.
A többiek végig némán kísérték a kis jelenetünket.
-Miért ez a tiéd? Mikor találtad ki? És mikor védetted le?-jött egyre közelebb, lassan.
-Most azt hiszed nyertél?-kérdeztem közel az arcához, mert az orrhegyünk szinte már összeért.
-Miben?-csodálkozott. Tudtam, hogy tudja mire gondolok, és egy kicsit idegesített....hogy ő nyerte ezt a kis szócsatát.
Én fejemet rázva, a szemkontaktust még csak véletlenül sem megszakítva, eszeltem ki, hogy mit mondhatnék, hogy ne én maradjak alul, hisz akkor az lesz, hogy ő "nyert" vagy valami.
-Tudod...amit nem fejeztünk be a sátorba...-mondtam nagyon halkan, szinte már suttogtam, hogy más ne hallja.-Azt nem is muszáj befejeznünk.-mondtam nyugodt hangon, és óvatosan megütögettem a vállát, majd épp elindultam volna, hogy segítsek Emma-nak valami kaját csinálni, mikor megragadta a kezem, vissza húzott, és -megint tök közel az arcomhoz-suttogva megszólalt.
-Te nyertél!-hangja vággyal teli volt, és hol ajkaimra pillantott, hol szemeimbe nézett, de tudtam meg akar csókolni, csak nem mer, ahogy én sem mertem őt.
-Tudom!-az én hangom is gyenge, de ugyanakkor vággyal teli volt, akárcsak az övé előbb...-Megyek segítek Emma-nak.-fordultam meg gyorsan, majd Emma felé vettem az irányt.

Éppen készülődtünk a pillecukor sütéshez. Imádom a pillecukrot, főleg mikor meg van sütve.
-Conor! Hát meg ne edd már az összeset!-kapta ki bátya kezéből a zacskót Emma.-Ekkora belest!-forgatta szemét. Conor csak dülledt szemmel, szájából kilógó pillecukival, figyelte húga kirohanását.
Mi csak nevettünk a Blake testvérek újabb nagy alakításán, majd hozzá is láttunk a sütögetéshez.
Most már komolyan aggasztanak ezek a hangok..mintha egyre közelebb lenne az a valami.
-Hallottad?-néztem a mellettem ülő Tom-ra., ijedten.
-Nem, mit?-nézett le rám.
-Mindegy!-ráztam a fejem, a sötétbe bámulva.
-Hé Zoe! Jól vagy?-kérdezte kedvesen mosolyogva Michael.
-Persze!-bólintottam.
-Tessék pille-nyújtotta a zacsit Conor.-cuki!-fejezte be..poénját azt hiszem annak szánta.
-Köszi!-nevettem, majd kivettem 2 pillecukit, de akkor megint hallottam a hangokat...valami itt nagyon nincs rendben, érzem...

Na kis pillecukorkáim, remélem tetszett ez a rész!:)

Én viszont kicsit szomorú vagyok, ugyan is az előző részhez csak 3 komi érkezett, ami az előzőhöz képest kicsit elszomorított!:(

Szóval szeretném, ha most is jönne sok-sok-sok komii, mert én azért írom a részeket!

Ne feledjétek az egyességünket:

Én írok, ti komiztok! ;)

Amúgy puszilok mindenkit, és imádlak titeket, hisz már 18 (!!) feliratkozóm van és sok-sok ember, aki szereti ezt a blogot,szereti amit írok, és ennek nagyon örülök!^-^

Na komi, feliratkozás, és én boldogan, fütyörészve és dalolva fogom nektek hozni a részeket!:D

(na jó nem teljesen, mert fütyülni..na azt nem tudok:/)

Puszika mindenkinek, legyetek jók, vagyis rosszak! ;) *gonosz kacaj*

XxLuca