8. Rész

-Hol vannak?-tértem a lényegre. A többiek kérdően rám pillantottak, hisz nem értették, miért lettem hirtelen ilyen ideges. 

-Kik?-húzta össze a szemét Conor. Annyira nem szeretem, mikor ilyen helyzetben értetlenkedik.

-Ki, ki? Hát Tom, meg David!-mondtam türelmetlenül. 

-Elmentek valahova beszélgetni.-válaszolt normálisan Emma.

-Jézusom!-raktam le a poharat. Komolyan emberek! Én tényleg eltudom képzelni, hogy Tom elvitte, megverte, csak azért mert féltékeny...féltékeny. De mire? Hisz, 1:Nem is járunk, szóval hivatalosan, nem szólhatna bele, ha összejönnénk....de persze nem fogunk!! 2: Meg ez amúgy is tök alaptalan, azért hisztizik Tom, mert kedves vagyok egy sráccal, aki kedves velem. Nem tudom...valahol persze jól esik ahogy Tom viselkedik, hisz ez azt jelenti, hogy ennyire fontos vagyok neki.

Csönd volt a szobában, csak a Tv-ben ment a South Park. Szeretem ezt a mesét...hah! Mese..mondjuk ezt nem nevezném teljesen annak, de mindegy. Inkább felnőtteknek szóló rajzfilm..igen, ez találóbb. 

Egyszer csak valaki lebattyogott a lépcsőn..az az valakIk! Tom és David volt az. Nincs monokli, sem betört orr és még csak egy felrepedt száj sem. Csodás! 

-Ti hol voltatok?-néztem rájuk, bár kérdésemet inkább Tom-nak szegeztem. 

-Csak beszélgettünk!-ölelte át nevetve vállát David-nek. Mi ez a haverság? Eddig megtudta volna ölni, most meg..nem tudom, esküszöm el nem tudom képzelni mit csináltak. Úgy hogy kiderítem...

-Tomy!-csak akkor szoktam becézni, ha mindjárt szétrobbanok, és ezt ő is vette, szóval elkerekedett szemekkel, kijött velem, ismét a konyhába.

-Mit csináltál vele? Megverted? És hogy hogy nem látszik?-estem neki.

-Micsoda? Mit képzelsz te rólam?-nevette el magát.-Komolyan azt hiszed, hogy megverném ok nélkül?-kérdezte szemöldökét felhúzva.-Jó, ha mondjuk bántana téged, vagy Emma-t, akkor biztosan.-gondolkozott el.

-Hogy mi van?-esett le az állam. -Az előbb még kitudtad volna nyírni, csupán a tekinteteddel.-magyaráztam.

-De azóta változtak a dolgok.-mondta sejtelmesen. 

-Ne legyél már ilyen titokzatos! Gyerünk, bökd ki!-néztem szemeibe.

-Csak megtudtam, hogy semmi esélyed nem lenne nála, úgy hogy...-oltott be, amin ő személy szerint jót nevetett.

-Mi van?-most már tényleg nem értettem semmit.

-Basszus Zoe! Meleg a srác!-mutogatott kezeivel. Komolyan?! Pedig egyáltalán nem tűnik annak. Félre ne értsetek, semmi bajom az ég világon a melegekkel, de én mindig is úgy képzeltem el egyet, hogy lányosan beszél, festi a körmét, ha nem a szemét is, meg ehhez hasonlók, szóval mondhatni kellemesen csalódtam.

-Kajak?-kérdeztem vissza előbbi mondatára, szlengesen..:D

-Nem kenu!-röhögött fel poénján.-Igen az.

-Akkor viszont jól beégetted magad!-nevettem most én el magam.

-Igen?-bólogatott gonosz fejjel.-Leégettem magam?

-Nem félek tőled!-ráztam a fejem vigyorogva.

-Pedig jobban tennéd!-vigyorgott gonoszul.

Nee! Csak csikizni ne kezdjen el!

De persze, hogy csikit kaptam. 

-Kérlek!-vihogtam. Tényleg nagyon rosszul viselem, ha csikiznek, és ezt ő is pontosan tudja.-Álj..le!-sikoltoztam.

-Jó jó! Megfizettél!-hagyta abba. Még a hideg is kirázott.

-Te egy állat vagy!-töröltem könnyeim nevetve.

-Ezt bóknak veszem.-kacsintott.

Fel kéne öltözni, mert még mindig pizsamában vagyok. Akkor gyerünk! Fel mentem a szobánkba, és a szekrényhez léptem, hogy valami göncöt nézzek magamnak.

Miután felvettem, bementem a fürdőbe, a hajamat felfogtam kontyba, majd lementem a többiekhez a napiba.
-Nem csinálunk valamit?-léptem le az utolsó lépcső fokról is.
-Mire gondolsz?-kérdezte Daniel, miközben a fejét hátra vetette a fotelbe, hogy lásson, nagyon viccesen nézett ki.
-Ki ne tört a nyakad.-nevettem fel.
-Mennyünk el túrázni!-vetette fel az ötletet Mitchael.
-Király!-bólogatott Tom.
-Benne vagy?-nézett az ölében ülő Emma-ra Mitchael.
-Ühhüm!-bólogatott hevesen. Tudni kell, hogy Emma mindenbe benne van, amit Mitchael talál ki.
-Veletek tartok brooook!-emelte fel a kezét Conor a...földről. Miért van mindig a földön Conor? Talán tényleg egy állat, ahogy az Emma váltig állítja, már kiskoruk óta. Hát talán van benne valami. Szereti a kutyakaját, szinte sosem valami ülő alkalmatosságon ül, hanem a földön. Talán azt hiszi, hogy le van tiltva a kanapéról..
Na mindegy én élek a lehetőséggel, és leülök a kanapéra, Tom mellé, aki szerintem azt hitte, hogy azért ültem oda, hogy ezt tudja tenni: lefeküdt, fejét pedig az ölembe tette, hát nem, de mindegy..:D
-És te Zo! Jössz?-nézett fel rám Tom. Olyan mint egy kis gyerek, azok a gyönyörű kék szemei...az az egy szerencséje van, hogy ilyen gyönyörűek a szemei, különben, már nem élne..:D
-Ahham!-mosolyogtam rá, majd játszadozni kezdtem a hajával.
-És te David?-nézett vendégünkre Emma.
-Neem, ruhám sincs, meg haza is kéne már mennem, szóval..-mosolygott. Aranyos srác, kedvelem, és egyáltalán nem nézek rá másképp, így hogy megtudtam...nos, hogy..kik iránt vonzódik.
-Dan?-pillantottam barátunkra, aki csendben ült a fotelben.
-Há' hogyne!-vigyorodott el. Annyira bírom a fejét, kis hülye. Emlékszem, harmadikosok voltunk,(Mitchael, Tom és Conor persze ötödikesek, Daniel pedig négy) mikor új gyerek érkezett a suliba, aki nem más volt, mint Daniel. Komolyan, a csapatunk rögtön befogadta. Nem is tudom...talán mert egyből láttuk, hogy ugyan olyan hülye, mint mi..:D Mi szinte óvodás korunk óta barátok vagyunk, és akkor sem jelentett gondot, hogy Tom-ék idősebbek. Őket amúgy Conor jóvoltából ismertük meg.
Nos akkor megyünk túrázni! Na ez lesz még egy húzós menet...



Na sziasztok kis Béjbibogyóim!!^-^ Nagyooon örülök, hogy továbbra sem sajnáljátok a komikat, és kapok bőven. Ez az egyik.:D A másik dolog az, hogy lett +egy feliratkozóm, aminek szintén nagyoon örülök, és köszönöm nektek!<3 Nos..Nem tudom, hogy nem lett a leghosszabb rész, de próbálkoztam!:D
Hát..igazából nagyon késő van, fél 12, szóval fogalmam sincs mit mondjak még..:D
Remélem, tetszett a rész, komizzatok, és iratkozzatok fel!:)
Puszillak titeket Béjbibogyók!<3
*Luca*