7. Rész

Reggel 11 óra körül keltem. Kinyitottam a szemem, és a mellettem szuszogó Tom-ot pillantottam meg. Rettentő cuki volt, ahogy a hasán feküdt, haja-a megszokott belőtt helyett-kócosan, állt. Szája egy picit nyitva volt. Komolyan, vagy 5 percig csak néztem, és minden apró kis négyzetméterét bejártam tekintettemmel.
 Ha ez most valami béna romantikus regény lenne, az következne, hogy: és egymás kezét fogva fel ébredtünk. Jah! Ez annyira nem valósághű! Ki ébred fel úgy, hogy fogja a másik kezét? Örülök, ha a sajátomat nem alszom el, de most komolyan! Ne higgyétek el, ha ezt olvassátok, mert ezzel csak a reménytelen szerelmeseket akarják elhitetni, hogy majd nekik is lesz egy olyan nagy szerelmük, aki megjegyzem tökéletes, kigyúrt, tökéletes mosollyal, feltehetőleg fehér lovon...Nem! Nem kell egy igaz szerelemhez tökéletes fiú. Tom-ot szeretem...azt hiszem, vagyis ez biztos, de...de nem biztos...a lényeg, hogy ő sem tökéletes! Annyi hibája van.. Az a szerelem, ha valakit ezzel a sok hibával együtt is szeretjük. És azt hiszem én...én ezt érzem! Mindent szeretek benne: a hülye, néha már idegesítő poénjait, a már szinte sértően őszinte természetét, azt hogy én vagyok az egyetlen lány aki mindent tud róla...röviden:Mindent!
Fel kéne kelnem, hogy egyek valamit, de tudjátok van az az érzés mikor valamire nagyon szükséged lenne, de nagyon nem akarsz érte tenni..:D Na jól van éljünk egészséges életet! Pattanjunk, torna, reggelire gyümölcs, aztán futás...istenem de szép is lenne, de én egyenlőre megelégszek azzal is, ha egyáltalán fel tudok kelni, és lemenni a konyhába.
Szép lassan felültem, és a konyha felé vettem az irányt. Lementem a lépcsőn, majd egyenesen a konyhába mentem. Kivettem a hűtőből egy kis virslit, majd a szekrényből egy tányért meg két szelet toast kenyeret. Én nem szoktam mindig megmelegíteni a virslit, most sem volt ez másképp, szóval leültem és ettem.
Nem sokkal később lejött a lépcsőn Emma.
-Uhh jó reggelt!-dörzsölte szemét.
-Jó reggelt!-mosolyodtam el.-Virslit?-emeltem fel egy rudat.
-Ahham, köszi!-vette ki a kezemből majd harapni kezdte. Én ezen elnevettem magam.
-Miért nem mész vissza? Mindjárt elalszol!-tanácsoltam.
-Mert nem tudok...Conor úgy horkol, mint egy grizli.-morogta. Belőlem megint kitört a röhögés. Hát ezzel nem számolt.
-Miért nem lökted le az ágyról?-vigyorogtam.
-Mert túlságosan szeret!-jött le a lépcsőn Conor, majd hátulról átölelte..vagyis inkább halálra szorongatta húgát.
-Ahha!-nevettem.
Egyszer csak csengettek. Uhh remélem nem Kitty az!! Kinyitottam az ajtót, és meg könnyebülésemre, nem Kitty volt. Hanem egy irtó jó pasi állt az ajtóban, komolyan, nem az a nyálas fajta irtó jó pasi, hanem inkább az a rocker-es.
Fekete haja hanyagul belőve, kék szemei csak úgy ragyogtak sötét tincsei alatt, és volt egy orr piercing-je is. Öltözéke egy AC/DC-s pólóból, egy kopott kockás ingből, egy fekete szakadt nadrágból és egy kopott Converse tornacsukából állt.
-Hello!-mosolyodtam el kedvesen.-Segíthetek?-kérdeztem.
-Szia!-köszönt.-Igen, kéne egy telefon, telefonálnék, ha nem gond!-mondta kedvesen.
-Öhm..dehogy! Gyere!-nyitottam nagyobbra az ajtót, hogy be  tudjon jönni. Jézusom! Most jutott eszembe, hogy én még pizsamában vagyok! Még szerencse, hogy a pizsim most csak egy SuperMan-es pólóból, meg egy short-ból állt, nem valami cikis hálóruhából, aminek többségét nagyitól kaptam, de azért a anya keze is benne volt néha.
-Köszi.-mosolygott aranyosan.
-Jó reggelt!-jött le álmosan a lépcsőn, Tom.-Ez ki?-állt meg fura fejjel, a srácra mutatva.
-Először is, neked is jó reggelt, másodszor pedig, csak telefonálni szeretne.-válaszoltam Tom, elég bunkón feltett kérdésére.
-Nem akarok zavarni, vagy ilyesmi!-mentegetőzött a srác, akinek még a nevét sem tudom.
-Nem dehogy is!-fogtam meg vállát.-Egyébként...mit mondtál hogy is hívnak?-mentem a konyha felé.
Ő elnevette magát, majd bemutatkozott.
-David Miller vagyok!-nyújtott kezet.
-Zoella Walse!-mosolyogtam, majd én is kezet nyújtottam.-De szólíts csak Zoe-nak!
-Nagyon örülök!-mosolygott tovább, de kezemet nem engedte el.-Zoe!-ismételte el becenevem.
-Hát még én!-nevettem el magam egy kicsit. Elengedte a kezem, kezeit -szerintem- idegességében, maga mellé rakta és nadrágját simogatta.
-Tom Derick!-morogta Tom, közel az arcához,...túl közel, miközben beleharapott egy virslibe, és csúnyán méregette szegényt.
-Tom! Figyelj! Segítened kéne!-jött megmenteni a helyzetet Emma.
-Majd segít Michael.-vetette oda.
-Nem, mert ő még,..ha nem látnád, alszik, úgy hogy...-húzta el onnan.
-Még nem fejeztük be!-mutatott David-re. Istenem! A srác szerintem már rég megbánta, hogy becsöngetett, hozzánk.
-Ne haragudj! Tudod, nem szereti az idegeneket...főleg ha az illető fiú!-mutattam végig rajta.
-Ahham, értem!-bólintott egy halvány mosollyal az arcán. Annyira sajnálom szegényt, hisz csak telefonálni akart egyet.
-Majdnem el is felejtettem! Erre lesz a telefon!-vezettem be a konyhába.
-Köszi!-mosolygott, majd a telefonhoz lépett és bepötyögött egy számot. Én arrébb álltam, hisz nem akartam kihallgatni, vagy ilyesmi.
Tom jött le a lépcsőn, meglehetősen gyorsan, és hangosan.
-Te meg mi?-konkrétan oda száguldott hozzám, és lesmárolt. Ekkor David lépett ki a konyhából.
-Még egyszer köszi a...-de elakadt a szava, ahogy nekem is. Gyorsan ellöktem magamtól Tom-ot.
-Te mi a szart csinálsz?-fakadtam ki. Nem mondom, hogy nem volt jó, de akkor sem csinálhat ilyet, azért mert féltékeny..Uram isten!? Tom féltékeny?! De hát nem is ismerem David-et...istenem.
-Sa-sajnálom, én csak..-túrt a hajába.
-Én nem is zavarok tovább!-sietett ki David. Utána kell mennem, hisz nem mehet el így.
-Ne David várj!-szaladtam utána, majd megragadtam a kezét.-Hova sietsz?-lihegtem mosolyogva.
-Nem szeretnék zavarni!-válaszolt.
-De, nem zavarsz!-mosolyogtam.-Gyere! Jól fogsz szórakozni, és amúgy is szeretnélek kiengesztelni Tom miatt. És..van medencénk!-vigyorogtam, hátha ezzel itt marasztalom.
-Hát..öhm..jólvan! A medencével meggyőztél!-nevette el magát. Én is felnevettem.
-Akkor gyere!-fogtam meg a kezét és a nappaliba húztam.
-Srácok! Nem lenne gond, ha maradna egy kicsit David?-néztem körbe, ahol már Mitchael is ott ült a fotelbe, (ölében Emma-val,) és Daniel is. Senki nem ellenkezett, de ahogy Tom-ra pillantottam, szemei szikrákat szórtak. Nagyon nem csípi David-et, pedig szegény srác semmit nem csinált.
-Ülj le, hozok valamit inni!-mosolyogtam David-re. Azután Tom-ra pillantottam.-Ki jönnél velem a konyhába?
-Ja!-állt fel.
Kiértünk a konyhába. Én a pultnak dőltem és Tom-ot néztem, aki lehajtott fejjel állt előttem.
-Tom!-löktem el magam a pulttól, és közelebb léptem hozzá.-Mi bajod van?-kérdeztem nyugodt hangon.
-Nekem?-kérdezte cinikusan.
-Tom! Kérlek, fejezd be!-kértem, még mindig nyugodt hangon. Próbáltam nem egyből a magas c-n kezdeni, de nagyon felidegesített ez a stílus.
-Mégis mit?-nézett rám. Szemei lesajnálást tükröztek. Nagyon rosszul esett ahogy beszélt velem.
-Szedd már össze magad!-emelte fel a hangom.-Nem szeretem,...nem is szerethetem, hisz csak most ismertem meg. Ne legyél már gyerekes!-léptem közvetlen elé.
-Ahhoz képest nagyon jól érzed magad vele.-fordította el fejét.
-Mert szimpi! Eddig te is az voltál!-böktem meg a vállát, mosolyogva.
-Ne bökdöss!-bökött vissza, mire még nagyobb mosolyra húzódott a szám, és erre már ő is elmosolyodott.
-Annyira nagyon hülye vagy!-öleltem meg.-Tudod, hogy...szeretlek!-suttogtam, nyakába.
-Én is szeretlek!-morogta nyakamba.-De akkor is küldd el!-majd a fenekemre csapott és kiment. Én csak elnevettem magam, aztán kerestem valami gyümi levet, amit kiöntöttem pohárba, és bevittem David-nek.
De ő nem volt ott, meg Tom se. Jézusom! Remélem nem Tom csinál valami hülyeséget....



Hellóka kis pindur pandurjaim!^^ Először is, tuuuudom, hogy sokat kellett várni, deee nagyon sokszor átírtam, úgy hogy most már nagyon remélem, hogy tetszik!:D 
Öhm...valaki mondta, hogy nem túl fordulatos, szóval megpróbáltam bele csempészni egy kicsit, de a kövi részben ez majd tovább fokozódik. ;) jujci, nem is tudom, hogy mit mondjak még, szeretnék továbbá is soksoksoksoksooook komit, meg  feliratkozót:D<3...meeeg....ennyi. Nah tényleg komi hogy mennyire lett jó, vagy rossz. Ja és szerintetek hova tűntek a srácok? Komiba várok válaszokat is;)
Puszillak titeket pandurkáim<3