5. Rész/Mi lenne, ha...

Csak félek...mi van, ha kiderül, hogy tényleg én vagyok az? Nem akarom feladni a barátságunkat egy bizonytalan kapcsolat miatt...



El hesegettem ezeket a gondolatokat, majd beléptem a szobánk ajtaján.
-Mi tartott ennyi ideig?-ült fel az ágyon Tom.
-Megálltam beszélgetni Conor-al.-feleltem. Végül is még hazudni sem hazudtam, mert tényleg beszélgettem Conor-al.
-Értem.-bólintott.-Akkor gyere!-tárta szét karjait. Én egy kicsit megszeppentem tettén, pedig eddig sose lepett meg, ha bármi ilyet tett. Most lehet, hogy azért, mert én is kezdem átlátni a dolgokat, nem tudom, de egyet tudok..nem szabad magamat lebuktatni, mert lehet, hogy nem is én vagyok AZ a lány.
-Mi a baj?-nevetett.-Félsz tőlem, vagy mi? Nem harapok.-mondta szórakozottan.
Ezen én is elmosolyodtam. Szeretem, ha ilyen hülye, persze jó értelemben. Szeretem...nem csak a külsejét, hanem belülről is, mint ember. Persze nem Úgy szeretem, hanem csak mint legjobb barátot..asszem'. Tényleg nem gondolkozok ilyeneken inkább, hanem élvezem az itt töltött időt, Vele és a többi barátommal.
-Nem félek!-nyújtottam ki rá a nyelvem. Végre! Visszatért a régi Zoe. Csak így tovább!
-Akkor..?-vigyorgott még mindig. Én oda mentem és leültem az ágyra vele szembe, és hagytam, hogy karjaiba zárjon. Nagyon jó érzés fogott el, miközben ölelt.
-Szeretem az illatod.-nyögtem ki valamiért...de hogy miért?!
-Én is!-nevetett fel saját poénján. Én is elmosolyodtam.
-Egyébként nem alszunk még?-néztem bele szemébe...aztán tekintetem ajkaira vándorolt, azon belül is piercing-jére. Ott voltam vele, mikor csináltatta. Szerintem én, akkor, ott jobban féltem, mint ő. Fogtam a kezét, fájdalom levezetés gyanánt, de én jobban szorítottam, mint ő nekem.
"-Zo!-pillantott rám.
-Igen?-kérdeztem ijedten.
-Jobban fáj a kezemnek a szorításod, mint a szám.-nevetett fel egy kicsit.
-Hupsz!-engedtem el kezét.-Bocsii!-húztam el a számat.
-Nem gáz!-fordította vissza fejét, így megint a plafont bámulta."
Ő is ajkaimat nézte. Egyre közelebb hajolt, mire én megijedtem, és elkaptam a fejem.
-Öhm..ne haragudj!-túrt bele hajába.
-Nem! Semmi baj!-ráztam a fejem.
-De tényleg! Nem kellett volna!-hajtotta le fejét.
-Nem történt semmi!-mosolyodtam el.-Tom!-váltottam át megint komolyra.
-Hm?-nézett rám, kérdően.
-Te...szóval..öööm mindegy!-rágtam a szám belső felét. Idegességemben mindig ezt teszem.- Nem..nem érdekes!-mosolyodtam el zavaromba, majd az ágy másik végére másztam és lefeküdtem Tom-nak háttal.
-Zo!-mászott utánam.-Mit szerettél volna?-mosolygott a fejét a vállamra rakva.
-Nem érdekes! Tényleg!-csuktam be a szemem, ezzel arra utalva, hogy hagyjon.
-Pedig szerintem volt valami!-hallottam a hangján, hogy vigyorog, majd a bal kezét átrakta rajtam, így az ágyra támaszkodva.
-Naaa!-nevetett fel aranyosan.
Én kinyitottam a szemem és szembesültem vele, hogy éppenséggel az arcomba szuszogott, olyan közel volt.
-Jézusom! Mássz már ki az aurámból!-löktem el.
-Milyen aurádból? Menny már!-nevetett, majd hanyatt vágódott az ágy másik felén.
-Mi van? Már nem is érdekel, hogy mit akartam kérdezni?-ültem fel, és fejemet felé fordítva húztam fel a szemöldököm kérdően.
-Nem!-rántotta meg a vállát.
-Ahham!-nevettem.-Érdekel, csak azt hiszed, hogy ha azt tetteted, hogy nem érdekel, majd el fogom neked mo-de elhallgattatott egy csókkal. Ezen annyira meglepődtem, hogy még ellökni sem löktem el magamtól. Nem tudom pontosan mióta csókolt, de annyira nem is érdekelt, mert bármennyire nem akarom is, be kell valljam, rettentően élveztem, így behunyva szemem, hagytam, hogy csinálja
Mikor vége szakadt csókunknak, kinyitottam a szemem, és két gyönyörű kék szemmel találtam szemben magam, akik félve a reakciómtól néztek vissza rám. Nem is tudom..szerintem attól félhetett, hogy majd idegességemben pofon vágom. De nem tettetem, hisz, mint már mondtam, nekem sem volt ellenemre. Mikor ezt ő is észre vette, megszólalt.
-Néha rettentően sokat beszélsz. Tudod?-mosolyodott el. Én is elmosolyodtam rajta.
-Tisztában vagyok vele!-bólintottam most már vigyorogva.
-És haragszol?-kérdezte halkan.
-Miért tenném?-pillantottam rá.
-Tudod.-nézett ő is rám.
-Nem.-nyugtattam meg.
-Hát a csók miatt!-mondta furán.
-Mármint nem haragszok!-nevettem el magam halkan.
-Jah.-mosolyodott el ő is megint.
-Figyelj felejtsük el!-ajánlottam fel a legnehezebb utat.
-De én..nem tudom!-rázta meg a fejét.
-Én sem.-ráztam meg a fejem, mire elmosolyodott.
-Gyere már ide!-húzott magához!-Úgy csinálunk, mintha a világ legnagyobb hibáját követtük volna el. Semmi rosszat nem tettünk!-ölelt.-Csak kipróbáltuk mi lenne ha..-fejtette ki véleményét.
-És mi lenn ha...?-emeltem fel fejemet, így szembe kerültünk egymással.
-Azt mondod..-kérdését bár nem fejezte be, tudtam hogy végződne.
-Hát..nem is tudom.-rántottam meg a vállam.
-Szóval nem vagy benne biztos..-bólogatott.
-Szeretném kipróbálni, de félek, hogy ha egyszer szakítunk, már nem lesz ugyan olyan a kapcsolatunk.-fejeztem hosszú monológomat.
-Értem.-bólintott.
-És mit szólsz?-néztem rá.
-Nem is tudom..-fordított el fejét.
-Szóval nem én vagyok...Az a lány.-bólintottam, ajkaim összepréselve.
-Mi? Milyen lány?-fordította vissza arcát, felém.
Komolyan mondom inkább egy lakatot szerelek a számra.
-Öö..hát..semmi!-legyintettem, de persze ismerem és tudom, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot.
-Milyen lány nem vagy?-húzta össze szemöldökét.
-Hát akibe belezúgtál..tudom, hogy nem én vagyok, de akkor ki?-mondtam ki kerek perec.
-Mi? Honnan szeded, hogy belezúgtam volna bárkibe is?-csodálkozott.
-Miért nem?-csodálkoztam én is.
-De honnan szeded?-ismételte meg magát.
-Hát meghallottam, mikor Michael-el beszélgettél.
-Mi?! Te kihallgattál minket?-húzta fel szemöldökeit.
-Nem, én csak..me-meghallottam véletlenül.-makogtam.
-Ahha!-bólogatott. Mérgesnek tűnt..
-Sajnálom..-hajtottam le a fejem.
-Tudni akarod ki az?-emelte fel az arcom, így arra kényszerítve, hogy a szemébe nézzek, de én nem tettem, hanem szememet lesütve bólintottam. Most végre kiderül. Kiderül, hogy én vagyok-e...vagy valaki egész más...?