4. Rész

Sziasztoook béjbibogyók! Mizuka? Hogy telik a nyár nektek? 

Na jóó tudom nem rám meg a hülye kérdéseimre vagytok kíváncsiak, hanem remélhetőleg a történetem 4. részére! ;)

Nos akkor jöjjön is az a várva várt/vagy nem:D rész!:)

Komizni, feliratkozni, pipálni szabad mindenkinek, szóval kérlek éljetek a lehetőséggel! ;)

Bementem a házba, magamra tekertem egy törölközőt, majd bementem a fürdőbe, és átvettem a pizsamám.
Lefeküdtem az ágyba, de még nem aludtam, hanem telóztam egy kicsit. Megnéztem a Facem, a Twittert és Instagramra feltöltöttem pár képet, egyet, amin én vagyok Emma-val, majd egy másikat, amin Emma, Michael, és én vagyunk aztán még egy harmadikat is, amin én vagyok Tom-mal. Egyszer csak arra eszméltem föl, hogy mosolyogva bámulom a képet, mint valami idióta. Jézusom, nagyon gáz vagyok!
Inkább lemegyek a konyhába egy pohár vízért. Ahogy mentem lefelé a lépcsőn, meghallottam Tom-ot és Michael-t beszélgetni a lépcsőn oldalánál. Nem akartam megzavarni a ki "eszmecseréjüket", szóval megálltam és...hát mondhatni kihallgattam őket. Tudom, hogy nem szép, de..nah...nagyon érdekelt miről folyik a "tracsparti". Hát..a következőkről:
M:Mi van veled haver?
T:Nem tudom..Én csak..
M:Róla van szó igaz?-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
T: Nos....igen.
M:Akkor miért nem vallod be neki mit érzel?
T:Mert nem merem. Mi van, ha ez nem kölcsönös?
M:Hát az égés lenne haver-röhögte el magát.
T:Hát az. Na mindegy megyek!
M:Jól van haver! Jó éjt!-ütögette meg a vállát.
T:Jó éjt!
Mi van?? Kinek nem meri elmondani, hogy bejön neki? Talán Emma? Nem tuti nem...Akkor én? Én biztos, hogy nem, hisz mondta is, hogy csak barátként szeret. Akkor nem maradt más, mint...nem! Az lehetetlen! Kitty? Azta rendesen rosszul lettem! Fhúj!
Mivel Tom elindult felfelé, ezért gyorsan felpattantam, és mint aki semmit nem hallott, elindultam lefelé a konyhába.
-Mizu Zo?-mosolygott rám Tom, miközben lassan lépdelt fel a lépcsőn, majd mikor elém ért meg állt és mosolyogva a választ várta.
-Semmi!-vontam meg a vállam.-Mi lenne?-babráltam a hajammal. Na hát ennél átlátszóbb sem lehetnék.
-Jól vagy?-nevetett ki. Persze, hisz most derült ki, hogy a legjobb barátom, egy hárpiába szerelmes! De tök jól vagyok..
-Persze!-mosolyodtam el...vagyis szerintem valami ehhez hasonló grimasz jelent meg az arcomon. Remélem..
-Nem jössz lefeküdni?-terelte el a témát.
-Ööö..igazából épp a konyhába indultam, inni.-magyaráztam.
-Oksa! Akkor fent várlak!-kacsintott vigyorogva.
-Jól van.-pillantottam csupasz lábfejemre.
Ő felszaladt a lépcsőn, egyenesen a szobánkba, én pedig indultam tovább a konyhába. Közben pedig azon gondolkoztam, hogy hogy jöhet be egy ilyen srácnak, mint Tom, egy olyan csaj, mint Kitty. Egyszerűen nem értem!
-Mizu?-jött be Conor is a konyhába.
-Te nem tudod véletlenül milyen típusú lányok jönnek be Tom-nak?-böktem ki, miközben a pulton támaszkodtam és a szemébe nézve vártam a választ.
-Nem tom'. Hát az olyanok kb, mint te!-vigyorgott.
-Ne hülyéskedj már!-löktem meg mosolyogva a vállát.
-Nem hülyülök.-nézett rám komolyan.
-De hisz mondta is, hogy csak barátként szeret.-magyaráztam.
-Hát..én se árulnám el, ha bejönnél!
-Az ajtón?-nevettem fel.
-Te kajak hülye vagy!-nevetett ő is.
-Meg amúgy is...Kitty-be szerelmes.-vontam vállat, majd megittam a pohár alján lévő maradék vizet, majd indultam volna.
-Mindegy..jó éjt!-erőltettem mosolyt az arcomra, majd elindultam a lépcső felé.
-Várj már!-szaladt utánam Conor.-Mit mondtál kibe szerelmes Tom?-húzta össze a szemét.
-Ööö senkibe!-legyintettem. Hát.. az már biztos, hogy nem nyerem el az év legjobban kamuzók díját. Megpróbáltam nem bele keveredni ebbe az egészbe és felsunnyogni a szobánkba, de sajnos Conor nem hagyta annyiban a dolgot.
-Dehogynem! Mondtál egy nevet!-ragadta meg a kezem.
-Nem érdekes!-húztam el a kezem, majd tényleg elindultam fel a lépcsőn.
-Komolyan?-szólt utánam Conor.-Kitty? Ennyire nem ismered őt?-hangja meglepődöttséget és lenézést sugárzott.
Én csak utoljára rápillantottam Conor-ra, akinek a tekintetében még mindig azt a megalázó, de mégis egyértelmű kérdést véltem felfedezni. Majd véglegesen felfelé vettem az utam.
-Jó éjt!-mondtam még egyszer.
-Neked is!-hallottam még halk hangját.
Komolyan nem értek már semmit! Kitty..vagy talán én? De hát miért jönnék be neki pont én? Mi csak barátok vagyunk. Jó mondjuk Kitty sem az ő esete, és hülye is voltam, hogy így bebeszéltem magamnak, hogy majd pont belé lesz szerelmes, de akkor is. Ki kell derítenem, hogy ki az a lány, aki ennyire elvette az eszét. Csak félek...mi van, ha kiderül, hogy tényleg én vagyok az? Nem akarom feladni a barátságunkat egy bizonytalan kapcsolat miatt...